Már nem is emlékszem pontosan, hogyan jött, de jött az ötlet, hogy remek dolog lenne körbebiciklizni Toszkánát. Azt hiszem, igazából egyik idei késő nyári nagyobb lélegzetű (nálam ez - a mountain bike-ommal - kb. 80 km-t jelent) bicajozásom közben jött valahogy ez a gondolat. Egészen jó dolog csak tekerni vég nélkül; a biciklizés szerintem addiktív egy idő után. Nyáron néha úgy éreztem, hogy egyszer az lesz, hogy elindulok, és csak megyek bele a világba. Mint Forrest Gump, csak gurulva...
Toszkánába már egy ideje szeretnék eljutni; tavaly sikerült is néhány órára
a pisai leszállás és a Rómába tartó vonatút, majd hazafelé a nem egészen egy nap pisai vakáció erejéig, de hát ez ugye nem túl sok. Ja és idén márciusban is sikerült egy sietős-elázós-csalódós napot eltölteni Firenzében.
Hm. Ez még így sem az igazi.
Elsősorban a táj érdekel, de persze az építészet, az ételek is. Mivel mostanában többnyire csak rövid városlátogatásokból álltak a nyaralásaim, eldöntöttem, hogy lesz, ami lesz, Toszkánára rá kell szánni legalább egy hetet, és szép kényelmesen bejárni legalább egy részét. Ha pedig leginkább a tájat szeretnénk csodálni, a kézenfekvő megoldás egy biciklitúra.
Eleinte azt gondoltam, hogy ilyesmi biztos csak egy hülyének juthat az eszébe, de nemrég a kezembe került a
The Man Who Cycled The World című könyv (ami egyébként egy egész jó és kifejezetten érdekes olvasmány), és megtudtam, hogy egyesek
Ausztráliát tekerik körbe, vagy mint az író, és még rajta kívül néhány elszánt/megszállott/(idő)milliomos ember,
magát a Földet.
Tehát én teljesen normális vagyok.
